Emlékek
 
Segítsetek nekem. Csak nézek, nem látok.
Gyújtsatok fejemben kis világosságot.
Az sem baj ha gyertya, lehet apró mécses,
csak nyújtson elég fényt, e nagy sötétséghez.
 
Túl sok mit nem látok, ami megvolt régen.
Emlékeket őrzök, elmém rejtekében,
néha előcsalom, szemem könnybe lábad.
Mert oly' életszerű mintha itt volnának.
 
Meghitt Karácsonyok, mikor gyermek voltam,
drága Édesanyám tartottál karodban.
Édesapám viccelt, kicsit pityókásan,
hatalmas fenyő állt egyetlen szobánkban.
 
Nővérkémmel, ahogy ajándékot bontunk,
kíváncsian vártuk: Vajon mit is kaptunk?
Örültünk mindennek, mit a csomag rejtett.
Hiányzik varázsa régi ünnepeknek.
 
Homályossá váltak már e szép emlékek.
Szüleim elmentek. Csak elmémben élnek.
Megszűnt Karácsonynak lényege, varázsa,
ahogy a gyertyának ellobban a lángja.
 
2018.12.05.
 
(kép: saját)