Szomorú Valentin
 
Valentin napra ébresztette reggel.
Virágboltot, keres bőszen Lala.
Pár rózsaszál, a boldogsághoz ez kell.
Mit régen vágyott, azzal tér haza!
 
Tegnap egy bárban rátalált egy hölgyre,
csodás alakja, s bőre hófehér.
Festő sem lelt még soha ilyen testre.
Szerelmet várt, most így kaphat esélyt.
 
A lány kacsintott, asztalához hívta.
Mosolygott rá kacéran, kedvesen,
e látvány szívét, úgy el csábította,
eszét vesztette szinte teljesen.
 
Az éjjel eltelt, kis motel szobában,
kivel ott volt, hajnalban elszelelt!
Nem kapcsolt mégsem, éget forró lázban:
-Hol van a lány ki eddig rá figyelt?
 
Valentin nap volt, s keltette a reggel,
hitte a rózsa megleli a lányt,
azt hitte végre, igaz szerelmet lelt,
a sors elrejtett, egy mély ingoványt.
 
Egy barátomtól jött e furcsa ihlet.
Ki már egy tisztes, idős nagyapó.
Számára Bálintból Valentin így lett,
ám igazságot, lepje el a hó.
 
2020.02.12.
 
(kép: saját)