Ballada egy katonáról
Megfáradt harcos,
szíve kő kemény.
Nem adna fillért sem
az életért.
Kezét vajon golyó
sebezte meg?
Talán elvett a harcban
néhány életet.
Békére vágyik,
nincs lelkében indulat.
Belső jobbik énje,
hazafelé mutat.
Szeméből rejtve,
pár könnycsepp pereg,
észre vett egy riadt,
apró életet.
-Elég már a harcból - szólt.
-Elviszlek jer' velem!
Rám vár rég' asszonyom,
hiányzik gyermekem.-
Harcosból apává,
férjjé változott,
így kapott az élettől,
pár boldog napot.
2014.08.03.