Jövőnek, jövőért
 
Embertársak. Legyen végre béke!
Szűnjön meg, a dominóhatás.
Elmehetnénk idők kezdetére,
hogy megleljünk minden kifogást.
 
Ne firtassuk azt sem, hogy ki kezdte,
hisz' közülük meghaltak sokan.
Sokuknak rég elporladt a teste,
értsétek meg kérlelő szavam!
 
Tudjuk jól, az ősidőktől kezdve,
ember mindig valakitől félt.
Mindig csak a veszélyre nevelve,
azt sem tudva az valós, vagy vélt.
 
Ha egy úton, már ketten haladtak,
útirányt erősebb mondta meg.
És a gyengébb, az vakon követte,
mert értelme, túl lassan pereg.
 
Voltak, akik visszaélve ezzel,
harcba küldtek egész nemzetet.
Majd a végén, győztes mellé álltak,
sosem élték túl a vesztesek.
 
És a köznép, mint tudatlan birka,
árulóból, egy Istent nevelt,
éljenezte, örömétől sírva,
árulóból lett az ünnepelt.
 
Így megy ez a kezdetektől fogva.
Volt akinek ez sem volt elég,
úgy érezte, érdemes jobb sorsra,
felvette az Istennek nevét.
 
Embertársak, ezer éve hagyjuk,
árulók itt, köztünk éljenek,
fejünket, ma is homokba dugjuk.
Nagy kérés az, hogy ébredjetek?
 
Ellenséget csak magunkban látok,
mind között a legkegyetlenebb.
Talán én sem a jó úton járok?
Csak józan ész vihet közelebb.
 
Üzenem a jövő nemzedéknek:
Legyen bölcsebb minden tettetek,
becsülettel egyszer célhoz értek.
Öreg Isten legyen veletek!
 
2019.10.25.