Gondoljuk át
Mond Testvérem,
miért emlékeztetsz
mindég újra,
ha békét szeretnél,
készülj a háborúra!?
Nem volt az öldöklésből
még elég?
Mert nem tudunk
szeretetben élni.
Miért gondoljuk,
messze még a vég?
Úgy hisszük
urai lettünk a Világnak,
nem látjuk be
temérdek hibánkat.
Mit gondolsz
csodás otthonunk
Meddig bírja még?
Egyszer majd
megbűnhődünk,
hidd el mindenért.
Pusztítjuk e bolygót,
egymást, az életet,
azt hisszük, a
végtelenségig így mehet?
Pedig egy magasabb lét,
nem ezért teremtette
értelmet kapott fajunk,
hogy planétánkért tenni,
csak rosszat tudunk.
Már csak mi tehetünk.
Mert csúnyán elrontottuk!
Önző módon,
jussunkért harcoltunk.
Nem láttunk mást,
csak pénzt és vagyont.
Többet jelentett ha kapunk,
s nem adunk,
De otthonunk a Föld,
már megelégelte.
Figyelmeztetett is
sokszor erre.
Nem láttunk,
érzékelésünk nem
terjedt ki arra,
Nem figyeltünk sok,
egyre vadabb viharra,
pedig a bolygónk,
időben figyelmeztetett!
Mégsem tűnt fel
sem nekem,
se neked.
Gondoljuk át.
Talán még van időnk.
Ne tegyük mítosszá
a múltunk,
s lehetetlenné jövőnk.
Én azt hiszem,
késő még nem lehet.
Ha mégis?
Hát EMBER,
Isten nem lesz veled!
2014.09.01.
(kép: NET-ről.)