Álom
 
Múlt éjjel megjelent előttem egy álom, mint egy vízió.
Szaladtam önfeledten, mint egy hámját lerázott kiscsikó.
Még gyermekkoromból maradt fejemben ez a kép.
Udvaron játékaim hevertek, amennyi volt szerteszét.
Jó Anyám erősen dorgált, mint gondos szerető szülő,
Apám nevetve csitította, -Hagyd már. Nem rossz gyermek ő!
 
A drága asszony hallgatott rá, hisz mit is tehetett? 
Szólt : -Nem látott még a föld ilyen vásott gyereket!
Én mint szófogadatlan kölyök, elbújtam a szőlőlugas mögött,
kivártam míg Jó Anyám, mindent egy hatalmas zsákba tömött.
Megszeppentem nagyon, mert jött a szemetes,
mit fogok szétszórni holnap, ha a játéktáram üres?
 
Rohantam hozzá gyorsan, hullattam krokodil könnyeket,
fogadkoztam ijedten ezerszer, ezután jó leszek.
Közben a ház előtt, láttam elhaladt a szemetes kocsi,
örültem édesanyám a játékaim, ma már nem dobja ki.
Felkelt a Nap, nem hagyott tovább aludni fényt hozó sugara,
oly üres lett minden, mint éhező koldus megkopott kosara.
 
Elhalkult Édesanyám korholó, mégis gondoskodó szava,
Jó Apám sem inti mosolyogva többé, elnézésre soha.
Tükörben ősz fejem alatt, gyermeki énem nem találom.
Vajon hol lehet játékkal teli, elfeledett zsákom?
Unokáim felnőnek lassan, néha őket már én korholom,
sokszor elfeledve, nekem milyen csodás volt gyermekkorom.
 
2015.11.08