Téli varázslat
 
Itt van hát évszaknak, gyönyörű varázsa.
Tejes köd, zúzmarát hint bokorra, fára.
Csodás, Meseország jött volna a földre?
Megigézve nézünk a felszálló ködre.
 
Amott egy jegenye, tör a magas égbe,
Isten öltöztette, vakító fehérbe.
Kis pataknak partján füzek hajladoznak,
szikrázó alagút nyílt az angyaloknak.
 
Apró jégkristályok, mikor szellő támad,
mintha hó hullana, csillogva úgy szállnak.
Nincs festő a Földön, ki pingálna szebbet,
ablakból jégvirág angyalok köszönnek.
 
Olyan e téli táj, mint hófehér álom.
Gyermekek suhannak, dombtetőkről szánon,
tisztáson hóember, ránk köszön nevetve,
ő bizony nem fázik. Ezért jó a kedve.
 
Közelít Karácsony. Csak addig várj kérlek,
hadd lássuk a tájat szikrázó fehérnek!
Talán angyalokkal, égiek üzennek?
Nem jött el ideje, még a kikeletnek.
 
2018.12.21.