Jég

Hatalmas a tömeg.

Szemem belesajdul.

Úgy tele a város,

szinte már kicsordul.

Mint folyón jégtáblák,

csendben úgy vonulnak.

Egymásra sem nézve,

már egy szót se szólnak.

Figyelmet másiknak,

ők nem is szentelnek,

közöny, önzés, sálat

szőtt, jégből szíveknek.

Kegyetlen jégburok

borult a világra,

melegítné' napunk,

de minden hiába.

Megfagyott életet,

lábbal félre tolnak,

segítség az nem jár

elrontott sorsoknak.

Jöjj hát langyos tavasz!

Epekedve várlak.

Olvaszd vastag jegét,

e fagyott világnak.

Már csak pár ember van,

ki az utcát járja,

s szeretetből terít,

leplet a világra.

2017.01.09.