Az első vértanú

 

"Néhány hitvány év miatt csak nem leszek szökevény."

Egyszer leszárad majd ez átkos csökevény,

s nemzetünk zászlaja, büszkén lobog újra!

Népünk a szabadság illatát szippantsa.

Nem hiába szállt fel tizenhárom lélek,

Aradon vérével festve be a földet,

s tizennegyedikként, Batthyány a várban.

Nem leltek nyugalmat eltiport hazában!

Deák, Haza Bölcse, hiába kérlelte.

Hogy futna el gyáván Magyar hon szülötte?

Nem félt a haláltól. Csak megalázástól.

Bitangoknak járó, kötélszorítástól.

Asszonyától kapott végső ajándékkal,

próbált parolázni kegyetlen halállal.

Bizony apró tőrnek, gyenge volt az éle,

így a kivégzésig, nem folyt el a vére.

Fontos volt a dátum, el nem halaszthatták.

Őt a vesztőhelyre, ki is támogatták.

Áthúzta tervüket, megalázás nem lesz!

Kötelet nyakába most már senki nem tesz.

Hazáját éltetve érte őt a halál,

Gyilkos sortűz által, mely hősöknek kijár.

 

Idézet: A Haza Bölcsének válaszolta ezt Batthyány, mikor azt kérte, mentse életét.

 

2019.10.04.