Valahol, Szentestén

 

Talán ma áldás száll az egész világra.

Megváltó sem jön el, este majd hiába.

Szeretet költözik emberek szívébe,

nem lesz most egyedül hiszem, senki végre!

 

Jaj de ott egy viskó kint a falu szélén!

Hiába az ünnep? Nem füstöl a kémény.

Pedig él valaki abban, magányában,

már egy forgács sincsen üres kamrájában.

 

Ni-csak? Mozgást látok rozzant kapujában!

Egy autó, állt meg előtte a sárban.

Ajtaja csapódik, kik jöttek kiszálltak.

Unokái jöttek az öreg mamának!

 

Mind a két kezükben csomagokat fogtak,

virgonc dédunokák előre szaladtak,

kacagva kopogtak ritkán nyitott ajtón.

Mamájuk felriadt régen hallott zajtól.

 

Ajtóhoz csoszogott, azon ki is nézett,

azt hitte még álma vetíti e képet!

Majd rájön, nem álom. Most tényleg megjöttek.

Szeméből patakban folynak örömkönnyek!

 

Boldogság könnyeit, gyorsan letörölték,

legnagyobb csomagot kocsiból kivették,

majd nehéz tartalmát kályha mellé téve,

tartalmától meleg lesz a házban végre!

 

Vidám gyermekzsivaj költözött a házba.

Régen volt mamának nagyobb boldogsága.

Maradnak Szentestén, el csak másnap mennek.

Ilyen Karácsony járna, minden embernek!

 

2019.12.24.